A haris (Crex crex) a madarak (Aves) osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjéhez, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjához tartozó faj. Fürjszerű megjelenésű, de annál nagyobb, körülbelül balkáni gerle méretű, 27­-30 cm-es testhosszú madár (német neve, a „Wachtelkönig”, „fürjkirály”-t jelent). Feje közepesen nagy, csőre vaskos, erőteljes, függőleges ék alakú. Nyaka hosszú és vastag. A hím és a tojó hasonló megjelenésű. Farka rövid, alig lóg túl a szárnytollak csúcsán, és mivel színezete megegyezik a hátéval, úgy tűnik, mintha a madárnak nem is lenne farka. Lábai és ujjai a test méretéhez képest hosszúak és erőteljesek. (forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – MME)

     forrás: Hortobágyi Madárpark

Közepes termete ellenére is az egyik legnehezebben megfigyelhető európai madárfaj. Életének jelentős részét a sűrű és magas réti növényzet között bujkálva tölti. Egész testalkata ezt az életmódot segíti – előre nyújtott nyakkal a madár teste a csőre hegyétől a kurta farok végéig egy elnyújtott ék alakot képez. Ennek, valamint sűrű, tömött, testhez simuló tollainak köszönhetően zajtalanul, nagy sebességgel szaladva is szinte akadály nélkül tud haladni a kefesűrű fűszálak között. Rejtőzködésre alkalmas élőhelyén a kellő védelmet jelentő rejtőszíne és bujkáló életmódja miatt ritkán repül fel, ekkor is csak rövid távokat tesz meg a növényzet felett. (forrás: MME)

A faj Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, eszmei értéke 500 000 Ft.

Az MME 1979-ben indított “Év madara” programjának célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak, idén például a gazdálkodóknak különösen fontos szerepe van.

A mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris) a liliomfélék (Liliaceae) családjának kockásliliom (Fritillaria) nemzetségébe tartozó növényfaj; gyakran nevezik egyszerűen csak kockásliliomnak. Európában, főleg Közép- és Délkelet-Európában található meg, de általában csak szórványosan; a rétgazdálkodás változása miatt sok helyen a kihalás fenyegeti. Németországban 1993-ban az év virága volt. Magyarországon is védett növény, a Muravidéken, a Zalai-dombvidéken, a Zselicben, Csereháton, a Bodrogközben, a Beregi- és Szatmári-síkságon fordul elő. Kertekbe is szívesen ültetik dísznövényként. (forrás: MME)

forrás: Zalaegerszegi Fotóklub – Gergály Henrik

A kockásliliom nem csak Magyarország védett növénye; Európában észak felé egészen Norvégiáig, kelet felé pedig a Kaukázus hegyláncáig terjedt el. IUCN Vöröslista kategóriái szerint a kockásliliom sebezhető (Vulnerable) státuszban van Romániában és Ukrajnában, veszélyeztetett (Endangered) Magyarországon és Svájcban, kritikusan veszélyeztetett (Critically Endangered) Szlovákiában, kihaltnak tekintett (Extinct) Csehországban és Belgiumban. (forrás: MME)

Eszmei értéke tövenként 50 000 Ft.

Bővebben a Magyar Természettudományi Múzeum honlapján olvashat a kockás liliomról.

A mezei szil Európa nagy részén őshonos fafaj, magas hőigénye miatt elsősorban a sík- és dombvidékeket kedveli, emiatt középhegységekben csak az alacsonyabb régiókban található meg. Jellemző élőhelye a keményfás ligeterdő, ahol a kocsányos tölggyel, a magyar kőrissel és a vénic-szillel alkot állományokat. Magassága akár a 30 métert is elérheti. Rendkívül kemény, rugalmas, nehezen hasadó és szívós fáról van szó, mely tulajdonságai miatt a mezei szil hajóácsolásra, víz alatti építkezésre és – a tölgyfával vetekedve – épületfának is kiváló. (Forrás: azevfaja.hu)

forrás: Természetbolond.hu

Az Országos Erdészeti Egyesület 20 éve indította útjára az Év Fája mozgalmat, amelyet 2013 óta online szavazás keretében bonyolít le erdész tagtársak, erdész kollégák és szakmán kívüli érdeklődők részvételével. Mindez jó alkalom arra, hogy az OEE és az Év Fája Kuratórium által kiválasztott három „döntős” fafajról, majd később a győztesről az adott esztendőben ismeretterjesztő és tudományos cikkek, népszerűsítő kiadványok jelenhessenek meg, s kicsit közelebb hozzák a szakemberekhez és a laikusokhoz is a kevésbé ismert fafajokat. Emiatt elengedhetetlen szempont az erdészeti szakmán kívüli szervezetek bevonása is: így az Év Fája – az Év Madarához hasonlatosan – állandó elem lett általános és középiskolai tanulmányi versenyeken, erdei iskolák oktatásában, természetvédelmi témájú rendezvényeken és vetélkedőkön. Csak a 2010-es évek folyamán így kerülhetett középpontba az ezüst hárs, a tiszafa, a zselnicemeggy, a házi berkenye, a mezei juhar és tavaly a kocsányos tölgy, melyekhez most 2016-ban a mezei szil is csatlakozott. (Forrás: azevfaja.hu)

A mezei tücsök nagyjából két centiméter hosszú, robusztus termetű rovar, testének nagy része csillogó fekete. Nagy, gömbölyű fején egy pár hosszú, fonalas csáp, egy pár összetett szem és három kis fehér pontszem, valamint rágó szájszerv található. Mellső szárnyuk kiváló hangszer, amelyek segítségével a tücsök ciripel vagy hegedül. E célból a hím szárnyain az erek kiállnak ezeknek egymáshoz dörzsöléséből származik a tücsökhang.

forrás: Magyar Rovartani Társaság

A mezei tücsök magyar neve – számos egyéb nyelvű elnevezéshez hasonlóan – a tudományos név tükörfordítása. A tücsök, nyelvjárásokban trücsök, prücsök, prütyök, szütyőke hangutánzó eredetű szavak, az állat ciripelésére utalnak.

A meleg és napos, nyílt területek lakója, leginkább az alacsony vegetációjú, nyíltabb gyepes élőhelyeket kedveli. Az alföldtől a magashegységekig megtalálható. Számos európai országban megritkult, elsősorban élőhelyeinek eltűnése miatt, valamint az intenzív mezőgazdasági művelés és vegyszerezés következtében. A mezei tücsökről itt és itt olvashat bővebben. (forrás: National Geographic – NG.HU)

2016 év hüllője a kockás sikló, gombája a lilatönkű pereszke, halfaja a compó.